Megint sétáltunk, páran közülünk mint tapasztalati szakértők 
! Na de hol? Találjátok ki!
! Na de hol? Találjátok ki!Nagyon köszönjük Beának, az Önkormányzat fogyatékosügyi referensének, hogy megteremtette az alkalmat erre a múlt heti bejárásra, és Annának a Városépítészi Irodából, hogy együtt sétált velünk. A kérdéseinkre, felvetéseinkre fáradhatatlanul adták a válaszokat, érdekes és elgondolkodásra ösztönző volt megismerni a dilemmákat. Mert hogy a szakembereknek, a kivitelezőknek meg kell találni (a rendelkezésre álló feltételek közt) a legtöbb igényt kielégítő megoldásokat.
Szemezgetünk a kérdésekből:
Az új ágyások pereme milyen magasan felel meg a biztonságnak úgy, hogy a vak társunk is kitapogathassa, nehogy belelépjen? Jó-e, ha aszfalt veszi körül az ágyásokat, süllyesztve legyen vagy jobb a magaságyás? Jól találták-e ki az ágyások helyét, irányát a forgalmas járdán? Miért szegélyezi a járdát hosszan a taktilis veszélyjelző sáv ott, ahol nincs gyalogos átkelés? Biztonságos-e egy nem-látó társnak, ha a zebrához illeszkedő járdaszélen 3-4 poller is van? Mikorra várható, hogy a gyalogosátkelőkhöz nulla magasan visz a járdaszegély? Miért nem gondoltak a mozgássérült társainkra a Horváth Mihály téri nagyon szép új parknál az emelt résznél (ahová most 3 lépcsőfok visz fel – már akit)? És miért nem gondoltak ezen a szép nagy térfelületen a vak társakra egy vezetősávval?Nekünk is ki kell még alakítanunk a szakértés legjobb módját, hogy a közterek és közlekedés szakembereivel hasznos partnerviszony alakuljon ki, és érvényesítsük az egyetemes tervezés iránti elvárásunkat.
Nem is olyan könnyű ennek eleget tenni, hiszen mi magunk, az érintettek sem ugyanazt és ugyanúgy képzelik el a legmegfelelőbbnek.
(Ha mégsem ismerted fel, megfejtés: a nemrég megújított három közterülen, a Nagyfuvaros utca és Népszínház utca sarkánál, a Lujza utca fasorában és a Horváth Mihály téren jártunk)
